A pincér leöntötte a koszorúslány ruháját lilakáposztával

Az életemben nagyon fontos szerepet tölt be a gasztronómia. Az egyetemi tanulmányaimat is ilyen irányban folytattam. Egészen pontosan vendéglátás és szálloda szakirányon tanulok. Az előző volt a negyedik félévem az egyetemen.

Ez azért fontos, mert most már túl vagyok több mint a felén, arról nem is beszélve, hogy ilyenkor esedékes elvégeznünk a nyári szakmai gyakorlatot. Így is volt, egy és fél hónapot töltöttem gyakornokként egy hozzám közelálló étteremben.

Nagyon sok új dolgot tanultam ott, és sok tapasztalatot is sikerült gyűjtenem. Ugyan a másfél hónap kevésnek hangzik, de valójában pont elég volt arra, hogy a munkakörömet el tudjam sajátítani, és beleszokjak a konyhai környezetbe.

Volt szerencsém esküvői cateringen is részt venni több alkalommal is. Nagyon élvezetes volt, először a konyhán készítettünk elő mindent az étteremben, majd leutaztunk az esküvő helyszínére egy gyönyörű kastélyba, és ott folytattuk a munkát.

Emlékszem, amikor nekiláttunk ott a munkának, egyszer lejött hozzánk a menyasszony, és volt alkalmunk beszélgetni egy kicsit. Bejött a konyhába, behozta az esküvői tortáját is. A torta valami elképesztően szép volt.

Valamiért szimpatikus lehettem neki, ugyanis így, ismeretlenül is oda jött hozzám, és beszélgetésbe elegyedtünk. Nagyon kedves lány volt, és sugárzott róla a boldogság. Elmesélte, hogy mennyire izgatott az esküvő miatt, hogy minden jól sikerül-e majd. Persze megnyugtattam, hogy minden rendben lesz, ne aggódjon.

Ekkor futott be az egyik koszorús lány a konyhára ordítva és sírva, hogy az egyik pincér nekiment, és ráöntötte a lilakáposztát a ruhájára. Szegénynek valóban elég rosszul nézett ki a menta zöld koszorúslány ruhája, ahogy a derekán végig volt folyva a lila káposztalé.

Mondanom sem kell a menyasszony teljes sokkban ott állt, és csak annyit mondogatott, hogy: – Ezt most valahogy meg kell oldani! Muszáj valahogy megoldani! Úristen! Nincs tartalék ruhánk, sőt semmilyen más ruhánk nincs!

menyasszonynak ruhaSzegények teljesen össze voltak omolva, hogy most mit fognak csinálni. Persze a koszorús lány egyből elkezdte sikálni a ruhát mindenféle szivaccsal, meg tisztítószerrel, de csak rosszabb lett a helyzet.

Ekkor jött be a pincér, aki vagy százszor elmondta, hogy bocsánatot kér, és hogy megcsúszott a kövön, hogy tudna segíteni, hogy lehet jóvá tenni a dolgot?! Ekkor jutott eszembe, hogy nem is olyan messze van egy ruhakölcsönző hely, ahol jártam az egyik barátnőmmel.

Ott nagy a választék, van menyasszonynak ruha, koszorúslánynak ruha, esküvői öltöny, sőt még keringős ruha is.

Egyből mondtam is a koszorús lánynak, hogy oda ki tud még szaladni, van rá idő, de olyan sokkban volt, hogy csak sírt, és sírt. Azt mondta ilyen szép menta zöld ruhát nem fog találni, és inkább nem is lesz akkor ma koszorús lány.

Erre persze megsértődött a menyasszony, és ráparancsolt, hogy menjen el abba a kölcsönzőbe, és hozza el a leginkább esküvőhöz illő ruhát. A pincér felajánlotta, hogy ki viszi őt autóval, amit végül a lány el is fogadott.

Kimentek a kölcsönzőbe, és legnagyobb meglepetésünkre egy ugyan olyan menta zöld ruhával tértek vissza, mint amilyet leöntöttek lilakáposztával. A koszorús lány olyan boldog volt, amikor visszaértek.

Azt mondta egy hatalmas kő esett le a szívéről, amikor meglátta a fogason ezt a ruhát. Szerencsére a méret is jó volt rá, úgyhogy végül mindenki elégedett, nyugodt és kiegyensúlyozott lett, mire kezdődött az esküvő.