A gasztronómia és a fogpótlás kapcsolata

Gondoltad volna, hogy komoly kapcsolat van a finom ételek élvezete és a fogpótlások között? Ha nem, akkor mindjárt elmesélem neked. Saját tapasztalataimat fogom megosztani a témával kapcsolatban.

Főzés, evés, élvezetek

Kisgyermekkorom óta imádok enni. Amikor még kisiskolás voltam, sokáig én voltam a duci gyerek az osztályban, mert már akkor is lenyűgöztek az ételek. Nem csak az édességek, nassolni valók és különböző sütemények keltették fel az érdeklődésemet, hanem a főfogások is. Én voltam az a gyerek, aki még az iskolai menzán is úgy élvezte a menüt, mintha a világ legjobb éttermében enne. Sokszor szinte ferde szemmel néztek rám, hogy másodjára kérek repetát egy olyan fogásból, amit a legtöbben némi fanyalgás után, szinte érintetlenül visszavittek.

Az azóta eltelt évek alatt azonban sok minden megváltozott, de azért a lényegi dolgok még mindig megmaradtak. Tini koromban már elkezdett zavarni a súlyom, ezért elkezdtem sportolni. Diétára nem vagyok képes, mert az evés iránti szeretetemet eszem ágában sem lenne visszafognom. Helyette inkább mozgással próbálom ledolgozni a felesleges kilókat.

Az is más lett, hogy manapság már nem az iskolai menzát tartom a gasztronómia csúcsának, de attól még a mai napig sem vetem meg. Tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy nehéz lehet ilyen nagy üzemi módon főzni, szóval értékelem azt, amit a körülményekhez képeset ki tudnak hozni a helyzetből a szakácsok.

Amikor középiskolás lettem, az ételeknek már nem csak az evés része érdekelt, hanem a főzés is. Részben azért, mert sokszor megesett az, hogy megkívántam egy bizonyos ételt, de meg kellett várnom, amíg anyukám el is készíti. Mivel nem vagyok az a tipikus türelmes fajta, ezért nekiálltam próbálkozni a konyhában. Nem mindig lettek az első elkészített ételeim olyan finomak, mint amilyennek elképzeltem őket, vagy ahogyan anyu szokta csinálni, de gyakorlat teszi a mestert. Az évek során egyre ügyesebb lettem, és manapság már összetettebb, nehezebb ételeket is könnyű szerrel el tudok készíteni.

Hiányos fogakkal nehéz élvezni az ízeket

Most, hogy nagyjából felvázoltam, hogy milyen a kapcsolatom az ételekkel, szeretnék áttérni a fogaimra, illetve ezen két dolog kapcsolatára.

Nem tudom mi az oka annak, de sajnos nem büszkélkedhetek túlságosan erős és strapabíró fogakkal. Persze, lehetne arra fogni, hogy gyerekkoromban túl sok csokit és cukrot ettem, de ezt azért nem nagyon tartom valószínűnek. Lényeg ami a lényeg, sajnos két fogamat is ki kellett húzni nemrégiben, mert már nem lehetett megmenteni. Sokkolt az élmény, de úgy voltam vele, hogy mivel őrlő fogakról van szó, amiknek a hiánya amúgy sem látszik, végül beletörődtem.

Ez a hozzáállás azonban nem volt hosszú távon kifizetődő. A mindennapi életben azt kezdtem el tapasztalni, hogy bizony nagyon hiányoznak azok a fogak. Nem esztétikai szempontból, mivel tényleg egyáltalán nem látszott a hiányuk, de az étkezéseknél annál inkább. Voltak olyan ételek, amiket inkább elkerültem, mert túlságosan beragadtak az étel maradékok a fogaim helyére, és amikor nem volt lehetőségem egyből étkezés után fogat mosni, akkor az evést követően szinte megállás nélkül próbáltam a nyelvemmel kipiszkálni a különböző kajamaradékokat a számból. Egy idő után annyira frusztrált ez az egész, hogy már nem is vártam annyira, hogy ehessek, nem volt kedvem kiélvezni az ízeket, hanem csak gyorsan túl akartam esni rajta.

Alig néhány hónappal a foghúzás után végül úgy döntöttem, hogy ez így nem állapot és a hiányzó fogakkal valamit kezdeni kell. Ekkor jött a képbe a fogpótlás. Felkerestem egy fogorvost, akinek a fogpótlás a szakterülete és ő felvázolta a lehetőségeimet. Mindent számba véve úgy gondoltam, hogy a hidas fogpótlást választom.

Azóta, hogy elkészültek a pótlásaim és bekerültek a számba, úgy érzem magam, mintha kicseréltek volna. Újra tudom élvezni az ételeket, ugyan úgy, mint régen! Hálás vagyok magamnak, amiért belevágtam ebbe, illetve az orvosomnak is, aki ilyen remek munkát végzett.